Szolgáltatókereső

Településkereső

 

Támogatók:

mksz logo

upc logo

tvo-logo

mkm logo2

mipszi logo

Interaktív hálózatok és digitalizálás

Ahhoz, hogy az előfizetők nézhessék a tévéműsorokat, elegendő a jeleket egy irányban, a fejállomástól az előfizetői csatlakozásig továbbítani. Ha viszont már megvan az összeköttetés, miért ne lehetne a kábelen keresztül visszafelé is kommunikálni - azaz az előfizetőtől a fejállomás irányába küldeni jeleket?

Erre manapság a tévécsatornák alatti frekvenciasávot használják (5-65 MHz-es frekvenciatartomány), amelyet visszirányú sávnak neveznek. Ezt a tartományt a kábeltársaságok eleinte távfelügyeletre használták, majd fokozatosan megjelent a kábeles internet, és napjainkban már megvalósult a kábeltelefon-szolgáltatás is. A visszirány használatára azonban a hálózatot alkalmassá kell tenni.
Az internet-kapcsolat megteremtésével lépnek ki először saját hálózatukból a szolgáltatók. A földi adókról, műholdakról vett, vagy saját forrásból indított tévéműsorok elosztása ugyanis zárt rendszerben történik, az egyes előfizetők csak a fejállomásukkal, mint egyetlen jelforrással vannak közvetlen kapcsolatban. Ezzel szemben internetezéskor a kábelszolgáltató "csupán" közvetítő kapu a világháló felé. Persze lehet küldeni például e-mailt egy, a hálózaton belüli előfizetőnek is, de a rendszer nyitott akár a hazai, akár a világ távoli részén elérhető internetes tartalom forrása (szerver) felé.

Analóg és digitális jelek
Az analóg és a digitális jelek közötti különbség technikai részletei általában kevéssé érdeklik a tévénézőket. Az talán közismert, hogy a digitális kép minősége sokkal jobb, az viszont vélhetően már kevésbé, hogy digitálisan az analóg műsorok többszörösét lehet eljuttatni a nézőkhöz. E két dolog persze összefügg egymással.
Az analóg műsorjelek időben folytonosak, ennek következtében sokkal érzékenyebbek a külső hatásokra: miközben az adótól a vevőig eljutnak, szinte "ragad rájuk" a zaj. Ezért analóg továbbításkor fontos, hogy a jel mindig nagyobb legyen, mint a zajszint, mert csak így lehet megelőzni a nemkívánatos zavarokat. Az elfogadható képminőség ára tehát ebben az esetben a nagyobb helyigény. A digitális jelek sokkal kevesebb helyet foglalnak el, mivel a digitális jelfeldolgozás nem más, mint számok sorozatának matematikai módszerekkel és számítógépekkel történő feldolgozása. Az ilyen módon tömörített jel sokkal kevésbé érzékeny a külső zavarokra - aminek eredménye a kristálytiszta kép.
Mindennek következménye a digitalizálás, földön, műholdon és kábelen.
A digitálisan tömörített jelek előnyei egyértelműek, nem véletlen a rohamléptekben fejlődő műsorgyártás gyors áttérése a modernebb technológiára. A televízió-stúdiókban digitálisan előállított műsorok digitális továbbítására való átállás azonban korántsem megy olyan gyorsan. Az 1993-ban létrejött DVB - Digital Video Broadcasting elnevezésű európai szervezet - ugyanezen a néven elindított egy programot, mely a digitális műsorszórás bevezetését tűzte ki célul. A stúdiótól a műsorszóró adókig tartó átviteli lánc digitalizálása új távlatokat nyitott: jobb kép- és hangminőség, szélesebb műsorválaszték, új szolgáltatások megjelenése. A digitalizáció napjainkban is tartó folyamat, melyben a műholdas műsorszórás járt az élen, a földfelszíni műsorterjesztés a legtöbb európai országban már elkezdődött (néhol be is fejeződött), és a digitális kábelre is egyre több példa van. A kábeltársaságok számára is egyértelműen ez jelenti a jövőt.