Szolgáltatókereső

Településkereső

 

Támogatók:

mksz logo

upc logo

tvo-logo

mkm logo2

mipszi logo

A VoIP és az internettelefon

Az internetes beszélgetés vagyis a PC-alapú VoIP, illevezárt és megfelelő minőségű (például kábeltelevíziós) hálózaton nyújtott telefon között jelentős műszaki és minőségi különbség van.

Az internetes telefon, vagyis a PC-alapú VoIP (mint például a Skype) több szempontból sem tekinthető telefonnak. Egyrészt semmi sem garantálja a telefonnál megszokott, sőt ott kötelezően előírt minőséget. A QoS (Quality of Services) helyett az interneten csak az úgynevezett "best effort" (a legjobb szándék) érvényesül. Ez pedig számos paraméterében - így a jel késleltetésében, annak ingadozásában, a csomagvesztésben - ma kevéssé igazodik a beszéd sajátosságaihoz. Azt még el lehet érni, hogy a beszédcsomagok a címzésükben (fejlécükben) megkülönböztető jelzést használjanak, mint a közlekedésben a mentők vagy tűzoltók, és ez biztosíthat is elsőbbséget, ám ezzel együtt is ki vannak téve a nyilvános, "gazdátlan" internet ingadozó forgalomáteresztő képességeinek. Nem véletlen, hogy e szolgáltatás mögött nem találunk telefonszolgáltatót. Az ISP csak az internet-hozzáférést garantálja, a beszéd telefonminőségű átvitelét nem, s az előfizetőnek sem erre szól a szerződése, így nem fordulhat panasszal a hatósághoz. Ezért lehetséges az, hogy az internetes "telefon" ingyenes(nek tűnik).
A VoIP fejlettebb változatában a PC-ről (vagy laptopról) már nemcsak e-mail vagy chat-hez hasonló címmel, hanem saját, valódi telefonszámmal (benne a 21-es körzetszámmal) is be lehet jelentkezni, és bármilyen számot lehet tárcsázni. Ennek már ára van, de még mindig olcsóbb lehet a hagyományos telefonnál. Ilyenkor a hívás nagyrészt a nyilvános interneten fut, s csak a hívotthoz legközelebb lévő gateway-nél lép át a nyilvános hálózatba - főleg a nemzetközi beszélgetésnél lehet megtakarítást elérni. Ugyanakkor belföldön egy hagyományos telefonról egy VoIP (21-es) számot felhívni általában drágább, mint ha vezetéken vagy mobilon próbálnánk. További hálózati összekapcsolás hiányában egyes szolgáltatók eleinte megtagadzák a 21-es "körzetbe" irányuló hívások közvetítését.
A kábeltelefon is a VoIP körébe sorolható, hiszen valóban IP-technológiát használ hangátvitelre, de nem a nyilvános interneten, hanem saját (zárt és megfelelő minőségű) hálózatán belül. Ezen túlmenően - jó esetben - ugyanúgy viselkedik, mint bármelyik hagyományos telefon.

Mikor telefon a telefon?
Az NHH Tanácsa 2004-ben kiadott egy állásfoglalást az Internet Protocol (IP) alkalmazásával, dedikált IP alapú hálózat felhasználásával nyújtott beszédátvitel szolgáltatás bejelentéséről, bejelentés alapján történő nyilvántartásba vételéről. Ez segíthet eldönteni, hogy mikor tekinthető telefonnak az IP alapú beszédátvitel. A Tájékoztatás ugyanis azon szolgáltatásra vonatkozik, amely esetben a hívó és a hívott fél egyaránt hagyományos telefont használ, vagy szakszerűbben: a hírközlési törvény alapján helyhez kötött telefon-előfizetőnek minősül, és az előfizető az Azonosítók Nemzeti Felosztási Terve (számozási terv) szerinti azonosító alapján érhető el.
A pontos - bár első hallásra nehezen befogadható - előírás szerint: "Ha az érintett hálózatok és az azokon nyújtott szolgáltatások megfelelnek a helyhez kötött telefonra vonatkozó ITU-T ajánlásoknak, illetve ETSI előírásoknak, valamint az Eht. vonatkozó szabályozásának, úgy ezen szolgáltatások helyhez kötött telefonszolgáltatásnak minősülnek." Ezt úgy lehet tovább értelmezni, hogy ha nem felel meg az előírásoknak, akkor csak az "elektronikus hírközlési szolgáltatás" kifejezéssel illethető.
Az értelmezés szerint tehát a hatóság a VoIP két típusát fogadja el telefonnak. Egyik a nyilvános telefon (PSTN) hálózaton belül használt VoIP (ilyen előfordulhat például az eredeti koncessziós szolgáltatók hálózatában), a másik az a típusú tiszta dedikált VoIP, amelyben PSTN interfész (hagyományos telefonkészülék) működik. Ez utóbbi jellemző a kábeltévés szolgáltatókra is.
Ebből következik, hogy a szabályozás nem foglalkozik a számítógépről indított beszédátvitellel - pontosabban ezt nem telefonként, hanem elektronikus hírközlési szolgáltatásként, kvázi adatátvitelként definiálja, s erre egészen más előírások érvényesek.
Az EU új keretprogramja szintén megkülönbözteti az ECS-t (elektronikus hírközlési szolgáltatás) és a PATS-t (publicly available telephone service), ami a nyilvános hozzáférésű telefonszolgáltatást takarja. Ez utóbbinak részletezi a kívánatos paramétereit is. Eszerint a PATS (vagyis a hagyományos értelemben vett telefon) a nagyközönség számára elérhető, alkalmas nemzeti és nemzetközi hívások kezdeményezése, fogadására, segélyszolgáltatások hívására, nemzeti vagy nemzetközi számozási terv szerint történik a hívás. Az irányelv felsorol további olyan lehetőségeket is, mint a kezelői segítség, a tudakozó, az előfizetői névjegyzék, nyilvános telefon, valamint a fogyatékos vagy szociális igénnyel rendelkezők kezelése stb.